1. |
Ölés, gyilok, erőszak
02:43
|
|
||
Egész nap csak azt várom, hogy végre láthassam
hazaérek boldogan és átadom magam
ennek a gyönyörnek, ami nem pótolható:
nélküled már halott volnék, Tv-Híradó!
Mert lesz majd ölés, gyilok, erőszak!
Gyönyörködve nézem, a sok nyomort a Tv-ben.
Lesz majd ölés, gyilok, erőszak!
Isten hozott nálunk, ez a boldog új világunk
Elbaszta a vonat, vagy csak levágta a lábát,
leöntötte savval a telekszomszéd lányát.
Jöhet bármi, csak ne kelljen gondolkodnom azon,
hogy az életemben mit is kéne helyrehoznom, vajon?
Lesz majd ölés, gyilok, erőszak!
Gyönyörködve nézem, a sok nyomort a Tv-ben.
Lesz majd ölés, gyilok, erőszak!
Isten hozott nálunk, ez a boldog új világunk
Borostás ébredés, családi körben Tv-zünk.
Boszorkány-égetés, vagy akasztás? Na mit nézzünk?
Nekem mindegy, tényleg, csak folyjon benne vér,
ha másnak jó az élet, az enyém mit sem ér!
|
||||
2. |
Megint ajtó
04:02
|
|
||
Megint ajtó csapódás,
megint újabb csalódás
szörnyű, ahogy felépül
a falad lassan. Lassan elkészül.
Ki mondja, hogy új a holnap, ki mondja, hogy mindig más?
Itt lenn az éjjel mélyén minden csak körbe-körbe folytatás.
Egy újabb ember, másik este. Akkor is, ha nincsen semmi terve,
egy újabb tenger egy másik fejjel.
Akkor is, ha ugyanazzal a testtel, a ma estétől folytatódik az élet.
A lefekvéstől miért félek?
Megint ajtó – rázártam.
Hajnal van és álmában
virág nyílott a lelkében,
vagy letiprom, vagy letépem.
Nyitnék egy tiszta lappal reggel, de hiába:
mire lapozhatnék, totál össze van firkálva.
Egy újabb ember, másik este. Akkor is, ha nincsen semmi terve,
egy újabb tenger egy másik fejjel.
Akkor is, ha ugyanazzal a testtel, a ma estétől folytatódik az élet.
A lefekvéstől miért félek?
|
||||
3. |
Ütöttél volna
03:08
|
|
||
Hunyorítva nézek a napfelkeltébe,
repülők húznak csíkokat a Nap fölötti égre.
Madarak gyűlnek a fákra,
azt egyeztetik éppen,
hogy az úton Afrikába
ki repül elöl, ki repül szélen.
Jöhet egy mélyvizű tenger,
jöhet egy kétszínű város,
nekik még térkép sem kell
a biztos célba jutáshoz.
Hunyorítva nézek a naplementébe,
csíkok tolnak repülőket bele a feketébe.
Kupacok gyűlnek a földre,
mindegyik egy kicsi kérdés:
ha a szándék megvan örökre,
miért inog annyit a vágy, meg az érzés?
Lehet egy ócska kis álom,
lehet egy színes ígéret.
Útvesztőben várom
a GPS-t, hogy hátha feléled.
Ütöttél volna meg,
hogy féljelek,
de én ütöttem. Így enyém az öröm és bánat,
hogy kértél, és adtál valamit másnak.
Valaki másnak.
|
||||
4. |
Hátitáska
03:30
|
|
||
Szoros szíjjal összekötve,
talált tárgyak veszik körbe
itt lent, a csomagmegőrzőbe.
Egy ittfelejtett hátitáska
jogos gazdájára várva:
újra mikor veszik vállra?
Tele van haszontalan kérdésekkel.
Tele van alig használt érzésekkel.
tele egy csomó be nem váltott ígérettel.
Hogy lehet, hogy nem hiányzik senkinek?
Kicsit kopott, szakadt is már,
az alján elfeslett a zipzár.
Az élettől még, ugyan, mit vár?
Elveszett, vagy elvesztették,
fakul, mint egy régi emlék.
Ha bárki vinné, itt van, tessék!
Tele van haszontalan kérdésekkel.
Tele van alig használt érzésekkel.
tele egy csomó be nem váltott ígérettel.
Hogy lehet, hogy nem hiányzik senkinek?
|
||||
5. |
Szelfi
01:49
|
|
||
Nem lát, nem hall, nem olvas. Csak pofázik.
Sem hús, sem hal. Fizess hitelt sokáig!
Jobbos, balos: csipketornyos majomház.
Habos-babos szarkupacra cukormáz.
Jó volt itt, de erről ennyit!
Hadd csináljak még egy szelfit!
Ráteggeljük majd a képre,
hogy én, meg Ti, meg a világvége.
Fekszik, fölkel, idomított állatok.
Borra sörrel éljük túl a másnapot.
Ákom-bákom, virtuális barátok,
szánom-bánom, de én rátok nem várok!
Jó volt itt, de erről ennyit!
Hadd csináljak még egy szelfit!
Ráteggeljük majd a képre,
hogy én, meg Ti, meg a világvége.
|
Streaming and Download help
If you like The Horizon, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp